Nézzétek a vidám arcocskákat, “amazing”! 🙂

Advertisements

http://index.hu/tudomany/2010/04/19/gyogyszerkent_hat_a_jutalom_a_figyelemzavaros_gyermekeknel/

A fenti cikk tartalmával maximálisan egyetértek: gyermek- és tiniedzésen is több figyelemzavaros tanítványom van, s magam is tapasztaltam, hogy ha azonnal szóbeli jutalomban részesítem őket, ha helyesen kiviteleznek egy technikát, vagy “uralkodnak magukon” és felülemelkednek a velük élő problémán, következő edzéstől tapasztalható javulás fókuszálásukban, mozgás-koordinációjukban és önuralmukban.

http://kravmagahungary.wordpress.com/2010/03/03/az-onvedelem-pszichologiaja/

Gyepesi Áron (krav-oktató és pszichológus) kollégám igen igényes nyelvezettel, mégis közérthetően ír azokról a lélektani és neruobiológiai jelenségekről, melyek önvédelmi helyzetben fellépnek.
Számomra is meglepő volt, amikor (már haladó kravosként) megtámadtak az utcán, és bár biztosan gyorsan reagáltam és megúsztam sérülés nélkül, utólag igen lassúnak tűnt mind a helyzet felismerése, mind pedig reakcióm.
A pasas egy játszótéren rángatott egy hölgyet, mikor hazafelé tartottam nagyanyámtól, kertészkedésből. A csöndes kis budai parkocskában hármunkon kívül senki sem volt, mikor megláttam, mi folyik előttem pár lépéssel. Rászóltam a férfire, hagyja abba azonnal, de csak mormogott és káromkodott valamit, ekkor közelebb mentem, előbb lerakva a kezemben tartott, zöldségekkel teli szatyrot (pedig milyen jól lehet ütni tökkel vagy uborkával! 🙂 ). A férfi támadásba lendült, meglökött – ekkor éreztem az Áron cikkében is szereplő “megriadási effektust”, s hirtelen nem is saját pszichém, hanem a krav-maga tudásom irányított. A következő néhány másodperc nem tiszta, pedig edzésen mindig alaposan van lehetőségem megfigyelni a szituációt, de ekkor a stressz nem hagyta. Védekeztem, visszatámadtam, a férfi földrekerült, majd arrébb mentem, ő pedig sietősen elment. Senkinek nem lett igazán súlyos baja, de megtanultam, hogy a “real life” közel sem egyezik azzal, mint amit tréningen tapasztaltunk. Viszont mivel edzéseink életszerűek, felnőttek és gyerekek esetében is, úgy gondolom, sokkal inkább fel voltam készülve, mint bármely más stílus tanulása esetén lettem volna. A krav-maga hasonló szituációkat teremt, mint amikkel az utcán vagy szórakozóhelyen találkozhatunk.

Imént kaptam meg email-ben Szövetségünk vezetőjétől a linket:
http://kravmagahungary.wordpress.com/

Érdekességek, izgalmas témák, képek és filmek – szoros együttműködésben a KravJunior bloggal.

Ajánlom figyelmetekbe, jó meglátásai vannak, melyek sokszor a kicsikre, fiatalokra nézve is helytállóak.

http://lorsolya.wordpress.com/2009/10/05/krav-maga/

http://hvg.hu/itthon/20090929_kocogo_no_zaklatasa.aspx

A leány vajon kravot tanult? Mindig mondom a bakfisoknak, felnőtt női tanítványaimnak is: fel a fejjel és kulccsomót a kézbe. A cikkben szereplő hölgy nagyon talpraesett volt.

A 13 éves fiú azért jött edzésre, mert egyik osztálytársa – igaz “csak” alkalmanként – lökdöste, megrúgta az iskolában. Szülei felismerték a veszélyt, ezért még néhány privátedzést is biztosítottak számára, és rendszeresen hozták tiniedzésre. Igen szorgalmasan tanult, gyakorolt, pár hét múlva pedig valóban rákényszerült, hogy helyretegye a kötekedőt és volt bátorsága s technikai tudása megtenni ezt.
A történetnek nincs vége: nyár elején egy napon éppen leszállt a bringájáról, hogy haverjával beszélgessen a játszótér szélén; egy arrajáró fiú azt gondolta, felpattanva a kerékpárra elviheti azt – tévedni emberi dolog. Egyébként vékony és finom modorú ifjú tanítványom úgy szedte le róla, hogy még felkiáltani sem volt ideje. A támadó elfutott, jól járt.
Én pedig ismét büszke lehettem a gyermekeimre.