Tanulni, tanulni, tanulni

Posted: 2009/09/05 in ifjúságvédelem

A 13 éves fiú azért jött edzésre, mert egyik osztálytársa – igaz “csak” alkalmanként – lökdöste, megrúgta az iskolában. Szülei felismerték a veszélyt, ezért még néhány privátedzést is biztosítottak számára, és rendszeresen hozták tiniedzésre. Igen szorgalmasan tanult, gyakorolt, pár hét múlva pedig valóban rákényszerült, hogy helyretegye a kötekedőt és volt bátorsága s technikai tudása megtenni ezt.
A történetnek nincs vége: nyár elején egy napon éppen leszállt a bringájáról, hogy haverjával beszélgessen a játszótér szélén; egy arrajáró fiú azt gondolta, felpattanva a kerékpárra elviheti azt – tévedni emberi dolog. Egyébként vékony és finom modorú ifjú tanítványom úgy szedte le róla, hogy még felkiáltani sem volt ideje. A támadó elfutott, jól járt.
Én pedig ismét büszke lehettem a gyermekeimre.

Advertisements
Comments
  1. Nagy I says:

    A mi életünk teljesen megváltozott, amióta krav magára járunk. Azelőtt minden áldott nap imádkoztam, hogy a gyerek ne legyen útjában valakinek az iskolában. Szeretetre, kedvességre neveltük és magunk is tehetetlenül néztük, hogy egyes embereknek örömet okoz a szivatás, a kegyetlenkedés. A tanárok nem partnerek ebben. Az elsős tanítónéni bíztatta a gyereket, hogy üssön vissza, de nem használt. Természetesen nem képesek megvédeni a kiszolgátatott gyereket, hiszen nem lehetnek minden percben jelen. Kétszer voltunk pszichológusnál, iszonyú pénzekért, haszontalan volt. Az összes küzdősportot kipróbáltuk, a mi szempontunkból csak bohockódásnak tűnt. Nem viccelek: magam is az idegösszeroppanás szélén álltam, mert nem tudtam megvédeni a gyereket. Én magam is értetlenül állok az emberi gonoszsággal szemben, visszaütni én sem tanultam. Aztán véletlenül ráakadtam a krav magára. Csaba annyit kérdezett: Hogyan bántanak? Fojtogatnak? Na akkor figyelj ide, így tudod elhárítani.
    Vajon hány ezer anyuka fohászkodik egy ilyen megoldásért? Egy ilyen egyszerű párbeszédért?
    Már az első edzés után a fiam megverte a szivatós gyereket. Most,hogy néhány hónapja már járunk, magabiztos lett, van önbecsülése. Azért külön hálás vagyok, hogy Csaba megtanította “tárgyalni is”, elhárítani a támadást, vagy akár meg is előzni. Most, a legnehezebb kamaszkorban nyugodt és kiegyensúlyozott, nem győzök ezért hálás lenni a krav magának és Csabának. Úton-útfélen lelkendezek mindenkinek. A pszichológusnak is mondtam, udvariasan megköszönte, de sejtem, hogy nem fog élni vele. Az, hogy az iskolai agressziónak ilyen pofon egyszerű megoldása van, az valószínűleg nem hihető a számára. Pedig tényleg: vissza kell ütni.

  2. kravjunior says:

    Bizony, vissza kell ütni. 🙂 Ha muszáj. De a legtöbbször valóban el lehet kerülni a támadást, vagy a legelején kommunikációval leszerelni a támadót.
    Az egyik gyermekem mesélte múltkor, hogy belekötött egy nagyobb fiú és közölte, megveri őt, vagyis a tanítványomat. Aki udvariasan, de határozottan válaszolt: megkérte, ne fenyegetőzzön és ne is támadjon.
    Hatott; ilyen is van, nem is ritkán.

  3. Orsi says:

    Mint leendő iskolapszichológus és krav maga tanítvány, nem feltétlenül értek egyet azzal h ha megütnek, üss vissza. A szemet szemért elv működik a legjobban a világban, ez ok, de az agresszió olyan, mint a spirál, ráadásul öngerjesztő folyamat. Aki egyszer ütött, az legközelebb is fog. Aki egyszer csak pofon vágott valakit, az utána már ököllel fog ütni. Erre mondják h “eszkalálódik”. Ezért rendkívül fontos az önkontroll, amire Csabi is mindig tanít minket!!!

    A krav maga csak tüneti kezelés: attól még nem oldódik meg a probléma, mert az áldozatok meg tudják védeni magukat. Ettől még nem fognak otthon többet figyelni a gyerekre, stb. A helyzetet bonyolítja, hogy az iskolai aresszió a fiúkat érinti a legjobban oly módon, hogy általában ők a támadók és az áldozatok is egyszerre. Nem csak kapnak, de adnak is.

  4. Orsi says:

    Ezért volt az iskolapszichológus valószínűleg szkeptikus…

  5. kravjunior says:

    Nem. Azért volt szkeptikus az iskolapszichológus, mert fogalma sincs a refom-módszerekről és azt hiszi, az agresszió csak rossz lehet, pedig nem, nap mint nap szükség van kontrollált agresszióra… Az a baj, hogy az önkontroll maga addig működik, míg kontrollálható az erőszak, mint olyan. Mint a mai edzés végén, a szituációs játéknál, emlékszel, Orsi? Ha támadnak, vissza kell támadnod, nincs mese. Ha csak fenyegető a helyzet, mérlegelhetsz. Viszont ha rettegsz és lefagysz, véged. Ezt a lefagyást számtalan gyakorlattal igyekszünk kiiktatni.
    Gyerekeknél picit másképp működik a dolog ráadásul. A bullying – jelenség (kortárserőszak) eldurvulása úgy előzhető meg a valós tapasztalatok alapján, hogy a gyermek/fiatal az első fenyegető helyzetet önkontrollal ugyan, de határozottan kezeli. Verbális erőszakot kemény kiállással önmagáért. Fizikai erőszakot nehéz szóban kezelnie már… Minél később jön a szakmai segítség (esetemben a KravJunior, mert ez az eszközöm, jelenleg más nem nagyon van), annál nehezebb lesz megállítani az agressziót.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s